Munkács, Róna-havas, Uzsoki-hágó
Munkács
Munkács területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján.
Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik. A város határában ömlik a Latorcába a Viznice.
Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.
1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre.
Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.
A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanság miatt keletkezett tűzvész martaléka lett.
A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 1939. január 6-án cseh támadás érte Oroszvég felől, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek. A szovjet csapatok 1944. október 24-én foglalták el.
1919-ben, miután az amerikaiak és ruszinok megállapodtak Tomáš Masarykkal Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról, a terület egészét csehszlovák csapatok szállták meg. 1920. június 4-én Munkács hivatalosan Csehszlovákia része lett a trianoni békeszerződéssel.
1938 novemberében az egykori Magyar Királyság területének egy darabját az első bécsi döntés részeként Magyarország visszacsatolta. 1944 végén a Vörös Hadsereg megrohamozta Kárpátalját. A területet először az újjáalakult Csehszlovákiának adták, majd a két ország közötti szerződéssel a Szovjetunió része lett, később, 1945-ben. A Szovjetunió megkezdte a magyar lakosság kitelepítésének politikáját.
A várost 1945-ben átengedték az Ukrán SZSZK-nak (ma Ukrajna).
Munkács 2002 óta a Kárpátalját magában foglaló római katolikus egyházmegye székhelye.
Róna-havas
A Róna-havas hegység a Kárpátokban, Ukrajna területén. Az Ung és a Latorca völgye között emelkedik. Délen a Turja völgye (az Ungi-Krajnya és Szolyvai-medence kistájak) választja el a Kéklő-hegységtől. Közigazgatásilag Kárpátalja Ungvári és Munkácsi járásához tartozik. Legmagasabb pontja a Róna-havas (1479 m).
Fő csúcsa, az 1479 méteres Róna-havas hatalmas füves pusztára hasonlít, valószínűleg innen a hegység elnevezése is.
Uszoki-hágó
Az Uzsoki-hágó 889 m tengerszint feletti magasságban vezet át a Keleti-Beszkideken keresztül Galíciába. Nevét az Ung folyó szláv Uzs nevéről kapta.
Egykor itt a Magyar Királyság és Lengyelország határa volt. Rákóczi fejedelem is itt ment át és jött vissza többször is.
Lengyelország felosztásától, 1772-től Galícia és Lodoméria a Habsburg birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része volt az I. világháború végéig.
Az ezeréves magyar határ ma megyehatár az 1991-ben létrejött Ukrajnában.
A hágóért mindkét világháborúban kemény harcok folytak. 1914-15 telén a Szurmay hadtest, ill. a 38. honvéd hadosztály katonái a kemény télben minden orosz támadást visszavertek, megvédték a hágót.
1944-ben pedig a szovjet csapatoknak Románia árulása, átállása után nem kellett megküzdeniük az Árpád vonal elfoglalásáért, a román kézen lévő Dél-Erdélyen keresztül átkarolták a magyar és német csapatokat, így vissza kellett vonulni az Árpád vonaltól.
Az Ung völgyében vezető út jól járható, a hágó túloldalán lévő ukrán falukban még nagyon sok a faház.